Az információ korában élve egyre erősebben megjelenik az a kérdés, vajon hogyan formálják történetek és narratívák a társadalmat és az egyén döntéseit. Az információ először is nem csak a tájékozódást és a jó döntéshozatalt segíti, hanem elsősorban történetek, mítoszok építésére használjuk, amelyek képesek tömegeket mozgósítani.
A beszélgetés rávilágít, hogy a tudomány és a racionalitás korában sem uraljuk saját indítékainkat: a történelemben ismételten azoké lett a hatalom, akik képesek voltak megragadni és irányítani az emberek figyelmét – mindezt jól megszerkesztett történetek révén. Közben a média, különösen a digitális átállás óta, egyre nagyobb kihívásokkal küzd az igazságtartalom, a keretezés és a részrehajlás elkerülése terén, mivel bárki lehet tartalomkészítő, és a közbeszéd alakításában kiemelt szerep jut az algoritmusoknak.
Az algoritmusok és a mesterséges intelligencia felemelkedése alapjaiban változtatta meg a szerkesztői, döntéshozói funkciókat: már nem emberek, hanem gépi intelligenciák döntik el, mi kerül a figyelem középpontjába, mely narratívák terjednek tömegesen. Felvetődik a kérdés, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha egyre nagyobb részben nem emberek, hanem algoritmusok hozzák létre és terjesztik a történeteinket, sőt, maguk is képesek újat alkotni.
A társadalmi diskurzusban egyúttal központi jelentőségűvé válik a felelősség és a szabályozás szerepe: ki vállaljon felelősséget az algoritmusok vagy az MI döntéseiért? Elégséges-e a piac önszabályozása, vagy állami beavatkozásra van szükség? Szóba kerül, hogy a hatékony szabályozáshoz szükség lehet új jogi, gazdasági és etikai keretek bevezetésére.
Az oktatás jövője is hangsúlyos témaként jelenik meg: vajon hogyan készíthetjük fel a fiatalokat olyan világra, amelyben gyorsabban változik bármi, mint valaha? Milyen készségekre lesz szükség, amikor az MI akár a szövegalkotás és a tudáskezelés terén is lekörözheti az embert? Lehet-e az oktatás személyre szabottabbá, rugalmasabbá, kreatívabbá tenni az MI segítségével, vagy fennáll a veszélye, hogy elveszítjük a valódi emberi kapcsolatokat?
A videó Japán szerepét és hagyományait is feltárja az MI fejlődésének globális kihívásai között – felmerül, vajon a helyi kulturális tapasztalatok, filozófiai hagyományok hozzájárulhatnak-e a világszintű szabályozáshoz, párbeszédhez. Végezetül az is kérdésként bontakozik ki, hogy miként kezelhetjük a társadalom tagjainak eltérő alkalmazkodóképességét, és milyen szerepet kaphat az empátia, a gondoskodás, a kritikus gondolkodás a digitális világban.
