Ebben az összeállításban tíz olyan videójáték utolsó főellenségét (final bossát) mutatják be, amelyek annyira emlékezetesek, izgalmasak vagy látványosak, hogy szinte elhomályosították más játékok főgonoszait. A szerzők nemcsak az elsődleges harcmechanikákra koncentrálnak, hanem a hangulat, a történetvezetés és a karakterek közötti kapcsolatok jelentőségét is kiemelik.
A lista színes válogatást kínál: vérfagyasztó nehézségű párbajok mellett igazi filmes záróakciókat is találunk. Szó esik például a Souls-játékok védjegyének számító Ishin harcáról, a Metal Gear széria kultikus konfliktusairól vagy a Zelda: Tears of the Kingdom Ganondorf elleni monumentális csatájáról. A Devil May Cry testvérpár küzdelme ugyanúgy hangsúlyt kap, mint a meglepően erős Uncharted- vagy Horizon-DLC zárójelenetek.
Különös figyelmet kapnak a kreatív, néha meghökkentően technikai vagy koncepcionális csavarok: a Split Fiction disztópikus főgonosza, a Metal Gear Rising Senator Armstrongja, vagy a Metroid Dread vadonatúj irányba eltolódó végső összecsapása mind-mind eltér a megszokott kliséktől. Felmerül az is, hogy a játékfejlesztők meddig tudják fokozni a látványosságot és kihívást a lezáró főellenségeknél, vagy épp mennyire fontos a jó főgonosz a történet teljességéhez.
Végül ráirányul a figyelem a túlzó, már-már abszurd végjátékokra is, mint az Asura’s Wrath vagy a Wonderful 101, amelyek új szintre emelik a videojátékos „finálé” fogalmát. A kérdés adott: lehet-e még tovább fokozni és újítani a főellenség-harcokat, és vajon milyen élményt keresnek igazán a játékosok ezekben a jelenetekben?
