Az ősi Tarim-medence területén, a Taklamakan-sivatag szívében felfedezett különös faedények rejtélyes múltat sejttetnek. Ezek a felületesen kenuhoz hasonlító tárgyak valójában koporsók, amelyek mellett égnek meredő evezők díszelegnek. Az eddig feltárt temetőkben százak testei nyugszanak, némelyikük megdöbbentően épen maradt fenn: szempillák, bőr, sőt ruhadarabok is túléltek évezredeket.
A testek fizikai jellemzői – szőke vagy vörös haj, kék szemek, magas termet – alapos vitákat indítottak arról, hogy honnan származhattak ezek az emberek. Vajon Európából vagy Ázsiából érkeztek ősi bevándorlók a területre, vagy helyiek voltak? Az állati csontok, gabonamagvak, sőt sajt is, amelyekkel eltemették őket, rávilágítanak mindennapjaikra, kulturális kapcsolataikra.
A temetkezési rítusok eltérnek a közeli Yamnaya és Afanasievo népek szokásaitól, így felmerül a kérdés: kitől vették át, vagy honnan fejlesztették ki egyedi szokásaikat? Az eltemetett emberek öltözékéhez tartozó különleges kalapok, fejfedők, és az európai trendeket idéző textíliák tovább fokozzák a misztikumot.
A Selyemút közelsége újabb gondolatokat indít: vajon a Tarim-medence kultúrája a világkereskedelem következményeként, a világutazók hatására formálódott? Hogyan maradhatott mégis ennyire genetikailag elszigetelt ez a civilizáció, miközben tárgyaik és szokásaik a távoli vidékek hatását mutatják? Genetikai és régészeti vizsgálatok adagolják a válaszokat, de számos kérdés még feltáratlan marad a Taklamakan-sivatagban rejtőző múlt örökségéből.
