Az 1980-as és 1990-es évek fordulójának egyik leghírhedtebb fejlesztőcsapata, a brit Tiertex stúdió rejtélyekkel átszőtt működését járja körül a videó, amely számos Commodore 64 játékot készített, gyakran rejtve maradva a kiadók és maguk a játékok mögött is.
Felmerül a kérdés, miért volt akkora tabu a Tiertexnél, hogy a fejlesztők nevét nyilvánosságra hozzák, és hogyan befolyásolta mindez a stúdió hírnevét és a készített játékok minőségét. A videó rámutat: sok játék béna irányítással, hibás ütközésérzékeléssel és gyenge grafikával jelent meg, amelyek inkább a borítókép vonzerejéből éltek, semmint a valódi tartalmuk miatt.
Különféle arcade adaptációkat, film- és sportjátékokat említ, mint például a Street Fighter, Strider, Thunderblade vagy az Indiana Jones és a Die Hard adaptációit – ezek mind a jól ismert kiadók (US Gold, Grand Slam, Mindscape) égisze alatt jelentek meg, de gyakran elmaradtak az elvárásoktól.
Érdekességként a videó egyik fő kérdésként veti fel, miért tértek el a magazinok pontszámai ugyanarra a játékra, vagy hogyan lehet, hogy az azonos játékengine több, egészen eltérő tematikájú címen köszönt vissza. Az összefoglaló végül kérdésekkel tereli a figyelmet a kiadók szerepére, a 8-bites nosztalgia hullámhosszára, és arra, mit is jelent egy játék valódi minősége a tömegpiaci sikerhez képest?
