Ebben az interjúban Peter Campbell mesél saját fejlesztésű játékáról, a The Custard Kidről, amelyet feleségével közösen készített a ZX Spectrum számára az 1980-as évek közepén. Campbell részletesen visszaemlékezik arra, hogyan kezdett el programozni, milyen házi megoldásokkal készítették el a grafikai elemeket, és milyen inspirációkat használt fel a játék tervezésekor.
Az interjú betekintést nyújt a korai videojáték-fejlesztés világába, amikor egyetlen alkotó – családi segítséggel – próbált újat alkotni, szűkös technológiai lehetőségek mellett. Szóba kerülnek a Spectrum memória-korlátai, a fejlesztés technikai nehézségei, valamint az a kihívás, hogy egy hatalmas, térképes játékvilágot hogyan lehetett belezsúfolni a korabeli hardverbe.
Izgalmas kérdések merülnek fel: Milyen volt egy ilyen ambiciózus projektet összehozni szinte hobbiból? Miként lehetett újrajátszhatóvá tenni a játékot véletlenszerűen elhelyezett tárgyakkal? Hogyan hatott a piac telítettsége és a kiadók magatartása az indie fejlesztők esélyeire? Campbell őszintén vall arról is, miért nem folytatta tovább a játékfejlesztést, és hogyan élte meg az utóéletét a The Custard Kid megjelenésének.
