Az emuláció világában a választék egyre szélesebb: különféle játékosok eltérő igényeit próbálják kielégíteni olcsó plug-and-play HDMI dongle-okkal, több platformot támogató game stickekkel, valamint mini PC-kkel is. Az egyszerűsített nyolc- és tizenhatbites konzolstickek mellett olyan megoldásokat is találni, amelyek akár PlayStation One vagy Dreamcast-játékok futtatására is alkalmasak.
Sok készülék olcsó anyaghasználata miatt kompromisszumokat igényel, de cserébe akár pár ezer forintért hatalmas retro játékgyűjteményt nyújtanak. Gyakori a menük és funkciók, például a gyorsmentés, turbógomb vagy képarány-beállítás egyszerűsége, illetve az is, hogy az SD kártyák minősége és a hardveres adottságok miatt érdemes biztonsági mentéseket készíteni.
Külön kategóriát képeznek a több rendszert támogató „all-in-one” eszközök: ezek akár Nintendo 64-, PlayStation Portable-, Neo Geo- vagy Sega Saturn-játékokat is képesek futtatni, igaz, olykor kompromisszumos minőségben. Az emuláció minősége és a választható funkciók (pl. csalás, kedvencek, játékkeresés) platformonként és áronként jelentősen eltérnek.
Azok számára, akik komolyabb teljesítményre vágynak, mini PC-k jelenthetnek megoldást, akár egy N100-as processzoros géptest vagy egy erősebb i9 és modern grafikus kártya. Ezekkel már PlayStation 2 vagy akár PlayStation 3 játékokat is élvezhetően lehet futtatni, illetve nagyobb tárhellyel szinte végtelen játékgyűjtemény tárolható.
A videó bemutatja, mennyire változatos alternatívák állnak rendelkezésre a retro játékok emulációjára – a legolcsóbb készülékektől kezdve a középkategóriáig, egészen a prémium, minden rendszer futtatására alkalmas gépekig. Felmerülnek kérdések a kompatibilitásról, az anyagminőségről, a használhatóságról, illetve arról is, mennyire éri meg házilag építeni saját „retrogépünket”.
