Az épület külső megjelenése téves képet sugall: első ránézésre egy szokványos, kisméretű sorháznak tűnik, kissé zárkózott karakterrel. Ugyanakkor, ha belépünk, hamar felfedezhetjük, mennyire tágas, nyitott és vidám terei vannak.
Az alkotók, Shaun Carter és Ben Peake, részletesen mesélnek az építészeti kihívásokról, amelyeket egy szűk városi telek, valamint a környező lakóövezet jelentett. Komoly hangsúlyt helyeztek arra, hogy az épület ne csak a lakók privát szférájának feleljen meg, hanem a környezet felé is értéket közvetítsen – például ablakokkal és utcaművészeti elemekkel.
A tervezés során különös figyelmet fordítottak a belső fényviszonyokra, a térelrendezésre és az anyaghasználatra. Az egyedi téglák, amelyeket külső és belső terekben egyaránt alkalmaztak, nemcsak esztétikai szempontból fontosak, hanem a tartósság és a tűzvédelem miatt is.
Szimbolikus szerepe van a „Playhouse” elnevezésnek; a lakóterek játékosságot, színeket és lazaságot sugallnak. Felmerül a kérdés: vajon lehet-e egy városi sorház egyszerre komoly építészeti alkotás és ugyanakkor örömteli otthon?
