Reginald Vel Johnson karaktere ismét egy kilátástalan helyzetben próbálja megállni a helyét, ezúttal egy B-film hangulatú, vérbeli, véres akció-horrorban. A történet középpontjában egy szokatlanul öreg német tudós áll, akit valójában sokkal fiatalabb színész alakít látványos, de felemás öregítő sminkben. Az általa létrehozott szuperkatonák pedig a sötétben világító szemükkel és kíméletlen brutalitásukkal gyakorlatilag levadásznak mindenkit, akit csak elérnek.
A cselekmény egy kis lakókocsiparkban játszódik, ahol egy egyedülálló anya és lánya kénytelen szembenézni a halálos fenyegetéssel. Az alkotás nem titkoltan B-filmes hangulatot céloz, néhol azonban önironikus stílusával és váratlan, olykor szomorú részleteivel is próbálja emelni a tétet és mélyebb érzelmi húrokat pengetni.
A film stílusában tagadhatatlanok a ’80-as évek őrült akció- és vérfürdő-horror hatásai, sőt a rendező tudatosan vegyíti az agyatlan brutalitást és a látványos, lassított felvételű jeleneteket. Az egyedi érzésvilágot a popkultúra legendás horrorfiguráira, például Michael Myersre, Leatherface-re és Jason Voorhees-re tett utalások is tovább színesítik, akik ezúttal modern harci felszereléssel szállnak harcba.
Bár a film több mellékszálat is elindít, ezek közül néhány mintha csak a játékidő kitöltését szolgálná. Érdekes rendezői döntésként jelenik meg például egy titokzatos G-man karakter, akinek szerepe bizonytalan marad, de a jelenlétével legalább egy-két látványos vagy bizarr jelenetet színesít.
Az Onslaught egyfajta átmenetet képez az ősz és a nyár filmes világai között: egyszerre tartalmaz horror- és akcióelemeket, mégsem kötődik igazán sem az őszi, sem a nyári moziszezonhoz. Éppen ennek a kicsit sehova sem tartozó, mégis szórakoztató, B-filmes vérfürdőnek az érzése adja meg az alkotás sajátos hangulatát.
