A film egy egyedi nézőpontból közelíti meg a jól ismert romantikus komédia témát: mi történik, ha valaki azt kívánja, hogy egy másik személy szerelmes legyen belé, majd a dolgok túlságosan is eldurvulnak. Az alkotás nem riad vissza attól, hogy túlzásokba vigye a horror és a fekete humor elemeit; emiatt egyszerre tud rendkívül szórakoztató, mégis kicsit fárasztó lenni.
Az események főhőse egy visszahúzódó, fiatal fiú, aki minden erejével próbál közelebb kerülni álmai lányához. A karakter nem egyszerűen szerethető, inkább ambivalens érzéseket vált ki: egyszerre könnyen felismerhető mindenkiben, mégis néha kifejezetten ellenszenves is lehet. A női főszereplő alakítása kiemelkedő, színészi játéka az őrület határán mozog, ezzel végig feszült atmoszférát teremt.
Az alkotás egyes jeleneteiben rafináltan játszanak a sötétséggel és a vizuális trükkökkel, így a néző gyakran elbizonytalanodik abban, vajon valóban történik-e valami természetfeletti, vagy csak érzékcsalódásról van szó. Hanghatások terén rendkívül intenzív az élmény: néha a zenék és a sikolyok annyira túltengnek, hogy fárasztóvá teszik a filmnézést, míg máskor a zajszintek túlzott használata zavaróvá válik.
Az ismétlődő sémák – az elszabaduló érzelmek, a főhős furcsasága, vagy a horror klisék – néha kicsit monotonná tehetik a cselekményt, azonban a váratlan fordulatok mégis képesek új lendületet adni. A film gondolkodásra késztet arról is, mennyire torz képet mutatnak a megszokott szerelmi sablonok, ha egy másik – kevésbé idealizált – nézőpontból szemléljük őket.
Nem ad egyértelmű válaszokat, inkább csak feszegeti a kérdéseket a kapcsolatok, vágyak és megszállottság árnyoldalairól, miközben groteszk és abszurd irányokba viszi a történetet.
