Kezdésként a recenzens azt vizsgálja, miért érződött számára egységtelennek és problémásnak a Supergirl-film, különös figyelmet fordítva a zenei választásokra és arra a tényre, hogy a film elkészítésének utolsó fázisában három különböző zeneszerző is dolgozott rajta. Mindez szerinte arra utal, hogy a produkciós folyamat során nem sikerült egyértelműen megtalálni az alkotás hangulatát és irányát – különösen zavaró volt, hogy jelentős időtartamokat vágtak ki a kész filmből.
A cselekmény kibontása során a film több érdekes tematikát is felvet, például Supergirl (Kara) személyiségének fejlődését, valamint kapcsolatait a mellékszereplőkkel, mint Ruthie és Lobo. Kiemeli, hogy Ruthie karaktere főleg segítő szerepben jelenik meg, de eléggé alulírt, sőt, Lobo, bár Jason Momoa alakításában feltűnő, szintén nem kap igazán mély motivációkat. Ezáltal a gonosztevő, Creme is leginkább egydimenziós marad, ami hátráltatja a főhős fejlődését és a nézői azonosulást.
A kritikus izgalmas kérdéseket feszeget a történetvezetés kapcsán: például, hogy miért ismétlődnek ugyanazok a hősök legyengítésére szolgáló panelek – Supergirl többször is elveszti erejét, majd újra visszanyeri –, és miként lehetne erőteljesebben megmutatni a karakterek közötti feszültséget. Felhívja a figyelmet arra, hogy a film számos ponton inkább elmesél dolgokat ahelyett, hogy megmutatná azokat, főleg a szereplők bevezetésénél.
Fontosnak tartja a Supergirl múltjára vonatkozó részek bővebb kifejtését is, például Argo Cityben töltött időt és családjához fűződő viszonyát, amit szerinte lényeges lenne ahhoz, hogy a hős döntései érthetőbbek és érzelmileg átélhetőbbek legyenek. A karakter fejlődésének tematikai zavarait boncolgatva több lehetséges alternatív megoldást is felvet, amelyek drámai súlyt adhattak volna a cselekménynek, miközben tovább gondolkodásra ösztönzi a nézőt arról, mi hiányzik jelenleg a DC szuperhősfilmjeiből.
Végül a kritikus azt is érdekesnek tartja, hogy a film írói szándékairól, valamint a produkció körüli pozitív vezetői nyilatkozatokról és a közönség fogadtatásáról mennyire különböző képet mutatnak a kritikai visszajelzések. Mindezek mellett elgondolkodtató kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogyan lehetne a DC-univerzumban igazán átütő hősfilmeket készíteni úgy, hogy azok egyszerre legyenek karakterközpontúak és következetesek.
