Felix és vendége, Mass alapos beszélgetésbe kezdenek a Hollow Knight: Silksongról, különösen annak Switch 2-n nyújtott teljesítményéről és élményéről. Több mint ötven-hatvan órányi játékidő után osztják meg első kézből szerzett benyomásaikat, kiemelve az óriási térképet, a felfedezés örömét és a játék atmoszféráját. Különösen hangsúlyozzák, mennyire változatos érzést nyújt minden felfedezett zóna, és mennyire motiváló az új képességek megszerzése, amelyek új területek elérését teszik lehetővé.
Izgalmas témaként merül fel az ellenségek és főnökök nehézségi szintje. Egyikük erőteljes játékoskészsége ellenére is akadtak igazán kemény pillanatok, miközben mások inkább kísérletező, ösztönös módon fedezték fel a játékot. Megvitatják a játékon belüli új mechanikákat is, például a szerszámok rendszerét, amelyek a Hollow Knightból ismert varázslatokat helyettesítik, de ezek használatát nem mindenki találta ösztönzőnek.
Érintik a mellékküldetéseket, a világban található NPC-k interakcióit és a zenét is: egyesek szerint a háttérzene kiváló atmoszférát teremt, míg mások kevésbé emlékezetesnek vélték az előző részhez képest. A mozgás, és különösen a főhős, Hornet irányíthatósága kapcsán a résztvevők egyetértenek abban, hogy a mozgásrendszer sokkal dinamikusabbá és élvezetesebbé vált.
Izgalmas kérdések hangzanak el a játék szerkezetével, tartalmával, valamint a hosszabbításként szolgáló „act 3” váratlan fordulatával kapcsolatban. Vajon mennyire bonyolult, illetve igazságos a játékmenet? Mennyire ösztönöz ismétlésre, felfedezésre a folyamatosan változó világ? Lehet-e egyetlen stílusban végigjátszani, vagy érdemes kísérletezni?
