Fejlesztők korai trükkjeivel és technikai bravúrokkal ismerkedhetünk meg a Silent Hill – egy PlayStation 1-es klasszikus – vizsgálatán keresztül. Feltárul, miként hoztak létre látványos effektusokat minimális hardveres erőforrás felhasználásával, legyen szó a csatornákban megcsillanó vízről vagy a sűrű ködről, amely drámai módon korlátozza a látványt. Egyedi módszerek tárulnak fel, például hogyan helyezték el a szobákat, illetve miként kezelték a belső és külső helyszínek közötti kapcsolatot.
A felfedezésre váró területek, a rejtett kijelzők és eldugott részletek mellett betekintést nyerhetünk abba is, hogyan tárolja a játék a szereplőket vagy tárgyakat a térképen látható területeken kívül. Az olyan apró részletek, mint a textúra-ívek, kis babák, vagy a játékból általában láthatatlan 3D modellek is felszínre kerülnek. Ugyancsak kiderül, hogyan manipulálták a látványt dramaturgiai céllal: például a sűrű köd és agresszív culling milyen hatással van a játék bejárható világának élményére.
Felmerülnek érdekes kérdések a beépített easter eggről, a rejtett művészi utalásokról – például milyen célból bukkannak fel licencelt képek vagy ismerős öltözetű babák, és vajon mit jelentenek ezek a rejtett jelek. Az is szóba kerül, miként biztosítanak gyors töltési időket a helyek között, és mennyit látunk ténylegesen egy adott jelenetben, valamint mi marad rejtve a többszörös kameraváltásoknak és a poligonhatároknak köszönhetően.
