Velence egyik legkülönlegesebb helyszíne San Michele, a temetősziget, ahol az évszázadok során felismerhető, kézzelfogható módon él tovább a város történelme és sajátos kultúrája. A szigetet csak hajóval lehet megközelíteni, ami nemcsak a temetkezési szokásokat és a logisztikát teszi egyedivé, hanem a hely hangulatát is meghatározza.
A temető híres arról, hogy sok világhírű művész, író és zeneszerző, például Igor Sztravinszkij, Joseph Brodsky vagy Ezra Pound is itt talált végső nyugalomra. Az építészeti változatosság, a régi családi sírok és kripták művészeti értékei mind hozzájárulnak San Michele különlegességéhez. A temető nem csupán végső nyughely, hanem egyúttal a városi örökség része is, ahol a múlt épületei, a régi kolostor és a reneszánsz kápolnák is meghatározóak.
A temetkezési hagyományok az idők során többször változtak, például az újkori temetőrész építészeti megoldásait már egy brit építész, David Chipperfield tervezte, és jelentősen megnőtt a hamvasztás aránya is. A temetések megszervezése sajátos nehézségeket és különleges eljárásokat kíván, ami a szállítási logisztikára és a helyszűkére is visszavezethető.
San Michele szigeten emellett közösségi és kulturális kezdeményezések tartják életben a velencei hagyományokat. Egyesületek, mint például a Laguna nel bicchiere, felkarolják az elhagyatott szőlőültetvényeket és iskolai projekteket szerveznek, hogy a helyi örökséget a fiatalabb generációk is megtapasztalják. Az elnéptelenedés, illetve a turisták és a helyi közösség közötti feszültségek is vissza-visszaköszönnek, amelyre a fenntarthatóság megőrzése és a tiszteletteljes viselkedés jelentik a legnagyobb kihívásokat.
