Az El Niño időjárási jelenség idén a szokásosnál is erősebb formában tért vissza, és világszerte súlyos, egyre gyakoribb szélsőséges időjárási eseményeket indított el. Európában hatalmas erdőtüzek, Indiában megjósolhatatlan monszunok, az USA-ban és Afrikában áradások és aszályok követik egymást; emberek százezrei kényszerülnek elhagyni otthonaikat.
Kutatók szerint két tényező miatt is különösen aggasztó a mostani El Niño: soha nem látott méretet ölt, és egy olyan világban jelentkezik, amely már eleve 1,4 °C-kal melegebb az ipari forradalom előtti állapothoz képest, jórészt az emberi tevékenység okozta klímaváltozás következtében. Az óceánok hőmérsékletének növekedése hatalmas mennyiségű energiát tárol, amely tovább fokozza a globális hőmérséklet-emelkedést, és kiszámíthatatlanná teszi az időjárást.
A gazdasági hatások nehezen felmérhetők, de a múlt tapasztalatai alapján ezermilliárdos károk várhatók, elhúzódó gazdasági hanyatlással például a mezőgazdaságban, kakaótermelésben vagy az ellátási láncokban. A világ számos régiója olyan helyzetbe kerül, amely az élelmiszer-biztonság, vízellátás vagy energiaárak terén is válságokat idézhet elő, és a helyi problémák globális következményekhez vezethetnek.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet alkalmazkodni egy ennyire globális, egyszerre több földrészen ható időjárási mintázathoz, amely mindenkit érint, de legfőképpen a legsebezhetőbb közösségeket sújtja? Mit tehetnek az országok és a nemzetközi közösség az alkalmazkodás, a rugalmasabb gazdaság és a társadalmi válaszok érdekében – különösen akkor, ha a klímaváltozás felerősíti ezeket a természetes jelenségeket, és a „normálistól” végleg eltávolodunk?
