Az adaptációk kedvelőit és a sci-fi rajongókat egyaránt megszólítja az új Project Hail Mary film, amely Andy Weir azonos című könyvét dolgozza fel. A rendezői székben Phil Lord és Christopher Miller ülnek, akik korábban már bizonyították kreativitásukat. A főszerepben Ryan Gosling alakítja Ryland Grace-t, egy különc, de rendkívül rátermett tanárt, aki egyszer csak egy űrhajón ébred amnéziával, teljesen elszakadva korábbi életétől.
Rejtélyes események sora bontakozik ki, miközben Grace-nek vissza kell nyernie emlékeit, és rá kell jönnie, miért is került erre a titokzatos küldetésre, amelynek célja a Nap haldoklásának okát megfejteni. A film erősségei közé tartozik az aprólékosan kidolgozott vizuális világ: a gyakori CGI helyett hangsúlyosabbak a valóságos díszletek és a markáns fény-árnyék játék, amelyek a filmes élményt hitelesebbé és drámaibbá teszik.
Érdekes fordulatot jelent Grace és egy különös, sziklára hasonlító, Rocky nevű földönkívüli kapcsolatának kibontakozása. Közös céljuk és az idegen között fennálló nyelvi akadály számos izgalmas és humoros helyzetet teremt. A film egyik külön témája a könyv és a film közötti adaptációs különbségek feldolgozása – például a gondolatmenetek és belső monológok filmes ábrázolása, illetve ezek hiánya –, amelyek újraértelmezésre késztetik a nézőt.
A film hossza és tempója is sok kérdést vet fel: mikor érdemes gyorsítani a történeten, és mikor érdemes inkább lassítani, hogy egyes részletekre jobban kitérjenek. A sci-fi világában jártas néző számára külön érdekességeket tartogat a különféle filmes és irodalmi utalások felismerése, köztük a Star Trek örökségének megidézése.
