Képzeljük el a csalódás erejét, amikor egy Disney-klasszikus, mint például az Aladdin után két évvel érkezik egy folytatás, ráadásul nem a moziban, hanem rögtön videón. A kommentátor felidézi, milyen nagy várakozások előzték meg Jafar visszatérését, hiszen akkoriban a Disney szinte sosem adott ki folytatásokat, pláne nem ilyet.
A műsorban figyelemre méltóan elemzik, mennyire volt elvárható, hogy egy ikonikus film méltó folytatása minimális költségvetésből készüljön csak a kasszasiker reményében. Szó esik a szerződéses színészcserékről is – különös tekintettel a Genie karakterére – és az ezzel járó kihívásokról, nevezetesen arról, hogy mennyire lehet túlragyogni Robin Williams karakterét.
Nem maradnak ki a humoros megfigyelések sem, például mennyire egyszerűsödtek a karakterek – Jasmine példája kiemelve –, illetve mennyire sablonosak lettek a dalok annak ellenére, hogy több dalszerző dolgozott rajtuk. Felmerül az is, hogy a jól ismert gonosztevő, Jafar hogyan teremthet teljesen másfajta veszélyeket egy új szerepben, genie-ként, a kívánságok csavaros teljesítésével.
Rávilágítanak a ’90-es évek Disney-videófilmek tipikus animációs hibáira: mintha néha szándékosan gyengébb minőséget hoztak volna létre. Ugyanakkor pozitívumokat is láttatnak, például Iago karakterének váratlan mélységét, vagy hogy akciódús, látványos jelenetek is kerültek a filmbe. Felvetik a kérdést: egy közepes folytatás lehet-e egy következménye sorozatosan gyenge DVD-filmek hullámainak?
Bónuszként reklámblokkok (Factor, Raycon) és a műsorvezető személyes záró gondolatai egészítik ki az anyagot, amelyek reflektálnak a nosztalgia és kritikus szemlélet viszonyára egyaránt.
