Ebben a műhelyben egy 1980-as évek elején gyártott Rotel RD-500 kazettás magnó kerül a fókuszba, amely első pillantásra akár egy motorbicikli modellnév is lehetne, de valójában egy klasszikus ezüstszínű deck. Az eszköz belsejébe pillantva hamar kiderül, hogy itt minden analóg: a mátrixkapcsolók, a jól kinéző VU-méterek és a robusztus lejátszómechanika egyaránt a múlt technológiáját tükrözik.
A szerelés során számos problémát tár fel a készülék: hol hiányzik a felcsévélés, hol laza a szíj, illetve tapadásgondok akadnak az idler keréknél is. Minden egyes alkatrész eltávolítása és tisztítása kapcsán különböző trükköket, fogásokat és szerszámokat alkalmaz a szerelő, miközben a több évtizedes porral, zsírmaradványokkal és elöregedett gumialkatrészekkel is meg kell küzdenie.
Az érintkezőket, kapcsolókat kontakt-tisztítóval, a fejeket izopropil-alkohollal, a potmétereket pedig mechanikusan és vegyszerrel is megtisztítja. Szóba kerül az is, milyen alkatrészek – kábelek, rugók, csapok – okoznak plusz nehézséget egy ilyen szerkezet szétszerelésekor.
Külön érdekes fejezetet jelent a VU-méter tesztelése: a működés vizsgálata során szóba kerül a dióda-feszültségesés, vagy akár dióda csere is, beleértve a kevéssé ismert KT188 és OA90 típusokat is. A bemutató során egyszerű mérőeszközök és oszcilloszkóp is szerepet kap a hibakeresésben.
A beállítási fázis során részletesen bemutatásra kerül a szervizmanuál alapján végzett elhangolás: a bias, a csúcsjelző és a különböző szalag típusokhoz tartozó paraméterek is szóba kerülnek. Felmerül a kérdés, hogy ezeknél a vintage hifiknél mennyire számít a pontos gyári beállítás, illetve mennyire befolyásolja az elöregedett alkatrészek állapota a funkciókat és a hangminőséget.
