Rose B. Simpson a Santa Clara Pueblo közösségben nőtt fel, ahol a művészet – édesanyja és nagymamája révén – életformává vált, nem csupán alkotássá. Az alkotás folyamata és a mindennapok szorosan összefonódtak, a kézműves technikák pedig önkifejezés és túlélés eszközei voltak.
Simpson gyermekkora számos kísérletezéssel telt: anyja például kikapcsolta az áramot, hogy a család megtapasztalja az önellátást, felfedezze a természethez fűződő kapcsolatot és a valódi szükségleteket. Ezek a tapasztalatok megtanították számára az önállóság és a választás képességét, valamint azt, hogy az emberi döntések meghatározzák mindennapi életünket.
Az esztétika és az identitás a helyi kultúrával, autókkal és közösségi élményekkel is összefonódik – a lowrider autók, az utcai vonulások mind a kreativitás és önkifejezés formái. Simpson két saját készítésű autóval is büszkélkedhet, amelyek számára a szabadságot jelentik.
Művészetében Simpson gyakran dolgozik kerámiával, fémmel, performanszokkal, sőt, az autóépítés műfajában is alkot. Figurális szobrai és autói számára mind „edények”, amelyek tudatosságot, jelenlétet és a transzformáció lehetőségét hordozzák.
A beszélgetés feszegeti, hogyan hallgatható meg és értelmezhető a világ „csendje”, miként lehet kommunikálni mindazzal, ami emberin túl van, és hogyan válik az alkotó egyfajta közvetítővé a világ és a néző között.
