A prezentáció a COSMAC 1802 vezérlőlogikai egység hardveres programozásának módszereit mutatja be, különös hangsúllyal arra, hogyan tér el ez a klasszikus megközelítés a ma ismert szoftveres programozástól. Történelmi kitekintést kapunk arról, hogy a korai számítástechnikai eszközök, például a FRED processzor vagy a Cosmic Elf számítógép esetében a ‘programozás’ nem csupán forráskód írását jelentette, hanem huzalozási rajzok és elektronikus kapcsolások elkészítését is.
A prezentáció során példákon keresztül kerül bemutatásra a gépi utasítások és a logikai áramkörök kapcsolata. Megérthetjük, miként bontják le a gépi utasításokat hardverszintű lépésekre, például a D regiszter egy memóriacímre történő tárolásán keresztül. A bemutató során kiemelt figyelmet kapnak a huzalozásban alkalmazott NAND kapuk, illetve a vezérlőlogika által biztosított engedélyező jelek és az ezekből felépülő feltételes kapcsolások.
Felvetődik az a gondolat, hogy a hardveres programozás sokkal inkább párhuzamos működésű, szemben a szoftverek szekvencialitásával. A résztvevők betekintést nyerhetnek abba is, hogyan térnek el ezek a mechanizmusok, és milyen szerepe van például az órajel alapú időzítéseknek a gépi ciklusok lebonyolításában, illetve hogyan kapcsolódnak ezek a nyolc lépéses gépi ciklushoz.
A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a különböző architektúrák (CISC, RISC) filozófiája hogyan jelenik meg már a korai mikroprocesszorokban a teljesítmény és fejleszthetőség témakörében. Érdekes kérdés, hol húzódik a határ a szoftveres, hardveres, illetve mikroarchitektúrai programozás között, és mi marad a tervező feladata, illetve mi az, ami a végfelhasználóra (programozóra) hárul.
