Az emberi képzelet régóta foglalkozik azzal, hogy létezhetnek olyan élőlények, amelyek nem szerves anyagból, hanem tűzből, villámból vagy plazmából állnak. Felmerül a kérdés, mennyire reálisak ezek a tudományos-fantasztikus elképzelések, és mit mond erről a modern fizika és asztrobiológia.
Különböző egzotikus környezetek – például csillagok, gázóriások, viharos vagy vulkanikus bolygók, illetve ködök – szolgálhatnak otthonául plazmaalapú életformáknak, ahol a szervezetet nem molekulák, hanem mágneses mezők és elektromos áramkörök tartják egyben. A videó bemutatja, hogyan képzelték el tudósok és írók ezeket az életformákat például Freeman Dyson vagy Gerald Feinberg elméletei nyomán.
Részletesen szó esik arról, hogy a plazma, mint az anyag negyedik halmazállapota, a legősibb és legelterjedtebb a világegyetemben, előfordul mind a villámokban, mind a csillagokban, és ezek a körülmények elvileg lehetővé tehetik az alternatív élet lehetőségét. Elgondolkodtató, milyen szerkezetet, információáramlást és energiaforrást igényelne egy plazmaorganizmus, illetve hogyan alakulhatott volna ki evolúciója például viharban vagy csillag belsejében.
A sci-fi klasszikusai, a „tiszta energia” lények visszatérő motívumai mellett a videó kitér a plazmaélet kommunikációs és önfenntartó mechanizmusaira is, felvetve, milyen lenne az érintkezés vagy a kommunikáció egy ilyen, ember számára extrém idegen életformával. Mik azok a fizikai és biológiai határok, amelyek meghatározhatják a plazmaélet létrejöttét? A témák elvezetnek a galaktikus ködökben képződő lassú, hatalmas lényekig is, felvetve a világegyetemben rejlő lehetőségek valódi szélességét.
