Az FMV-játékok, vagyis a teljes mozgóképes (Full Motion Video) játékok gyakran rossz hírnévnek örvendenek a játékos közösségben. Az évek során ezek a játékok számos kritikát kaptak, mivel sokan technikai zsákutcának vagy az interaktív filmek kísérleti, de végül kudarcos próbálkozásának tartják őket.
A videó kiemeli, hogy a műfaj ennél jóval több: akadtak köztük valódi mesterművek, amelyek nem csak technikai bravúrokkal, hanem innovatív játékmenettel és elgondolkodtató narratívával is büszkélkedhettek. Különösen a horror műfajban bontakoztak ki ezek az alkotások, ahol a filmes eszközök erős atmoszférát teremtettek.
Az 1995-ben megjelent Phantasmagoria című játék, Roberta Williams vezetésével, igazi áttörést jelentett. A fejlesztők grandiózus látványvilága, jelentős költségvetése és a felvetett tabutémák – mint az abúzus, trauma, házassági konfliktusok – mind hozzájárultak ahhoz, hogy a játék jelentős vihart kavarjon a médiában.
A narratívában egy fiatal házaspár új otthonukban, egy gótikus kastélyban különös és egyre sötétebb események közepén találja magát. Az FMV-technológia segítségével a játék nem csupán nézőként, hanem aktív résztvevőként vonja be a játékost az egyre szorongatóbb történetbe, feszegetve a valóság, a trauma és a képzelet határvonalait.
Az alkotás elhíresült explicit jeleneteiről, amelyeket sok helyen be is tiltottak, és közvetve hozzájárult az amerikai videójáték-korhatár-besorolási rendszer létrejöttéhez is. A Phantasmagoria így nem csak technológiai vagy művészi szempontból jelentős, hanem kulturális viták egyik központi szereplőjévé is vált.
