Bicaz, egy kis romániai város, történetének újabb fejezetéhez érkezett: a fiatalok tömegesen hagyták el szülőhelyüket munkalehetőség reményében Olaszország felé. A maradók között azonban akadnak, akik visszatérve próbálnak tenni a helyi közösségért. A film főszereplője, Coca, hosszú évek után tért haza, hogy gondoskodjon az idősekről, és saját ápolóotthont vezessen.
A helyi társadalom mély változásokon megy keresztül a kitelepülés következményeként. Az idősek aránya magas, a családok szétszakadnak, generációk és kontinensek között alakulnak ki új kapcsolódási pontok. A dokumentumfilm bemutatja azokat a mindennapi nehézségeket, amelyekkel az idegenben és otthon élők szembesülnek, legyen szó honvágyról, beilleszkedésről vagy a régi és új élet között húzódó belső dilemmákról.
Érzelmes családi visszaemlékezések, személyes visszatérések és meg nem szűnő kötődés feszíti a helyi közösséget. A film kiemeli a női összetartás és kezdeményezőkészség szerepét – miközben hangsúlyt kap, hogy az elvándorlás örök kérdése: lehet-e és érdemes-e visszatérni? A történetben barátságok, összetartó közös programok és helyi hagyományok kerülnek előtérbe, de a választás nehézsége és a kötődés megtartása is komoly kérdéseket vet fel.
Bicazból és az olaszországi Ostia városából is megszólalnak román szereplők. A dokumentumfilm felfedi, hogyan élnek a kint dolgozók, milyen érzés a visszatérés, és mit jelent igazán az otthon fogalma ebben a megváltozott helyzetben.
