A film betekintést nyújt egy ország mindennapi életébe, amelyet gyakran csak a veszély és háborús hírek kapcsán emlegetnek. Az elbeszélő különleges engedéllyel, feleségével és helyi kísérőkkel indul útnak Líbiában, hogy felfedezzék az ország rejtett arcait – a történelmi városokat, a vendégszeretetet és a mindennapokat, amelyeket nem érnek el a világsajtó kamerái.
Kiemelt szerepet kapnak Tripoli nyüzsgő utcái, ahol a modern élet keveredik a múlt emlékeivel, valamint azok a helyiek, akik megosztják saját tapasztalataikat az élet biztonságosságáról vagy épp nehézségeiről. Több interjú során szó esik arról, mennyire eltérő lehet a megítélt veszély és a tényleges mindennapok nyugalma.
Az utazók útjának fontos állomásai az óváros, bazárok, művészboltok és kávézók, ahol megfigyelhető a vendégszeretet és a tradicionális életmód. A film továbbá felfedi a római kor és a berber múlt lenyűgöző emlékeit, bemutatva, hogyan találkozik Líbiában a mediterrán és afrikai kultúra.
Külön figyelmet kapnak a sivatagi falvak, ahol meglátogatják az ősi troglodita házakat, a lenyűgöző tájakat, valamint Ghadames városát, amely a transzsaharai kereskedelem egykori központja volt. Felmerül a kérdés, mi őrzi meg leginkább az identitást: az emlékek, a hagyomány vagy a közösség?
A film kérdéseket vet fel a biztonságról, a változó politikai helyzetről, az elnéptelenedő óvárosokról és a turizmus lehetséges jövőjéről. Vajon hogyan látják a helyiek Líbiát, mennyire tartják veszélyesnek, és mit üzennének a világnak? Ezekre a kérdésekre is keresik a választ az út során.
