A Capcom legújabb akciójátéka, az Onimusha: Way of the Sword, különleges karakterábrázolással és brutális, stílusos harcrendszerrel hívja fel magára a figyelmet. Egyedülálló testbeszéd és mimika teszi a főhőst, Miyamoto Musashit rendkívül emlékezetessé, akinek arca a legendás Toshirō Mifune japán színész alapján készült. Az alkotók sokkal több érzelmet és személyiséget csempésztek a karakterbe, mint amit a legtöbb szamuráj játékban megszokhattunk.
Az akciójáték játékmenete főként kíméletlen boss-harcokra, véres, horrorisztikus hangulatra, valamint izgalmas, jól megtervezett harcrendszerre épül, melyben blokkok, kitérések, parádék és pontos időzítésű támadások kombinálhatók. A játék szabadon engedi a játékosokat: óvatosan vagy agresszívan is lehet előrehaladni, a sikeres, kockázatos manőverek pedig igazán látványos sikereket hoznak. Külön figyelmet érdemel a főgonoszok és ellenfelek színes, meghökkentő galériája is.
Ugyanakkor a történetvezetés és a tartalom kidolgozás tekintetében akadnak problémák: sok a visszatérő mini-főellenség, a feladatok és helyszínek némelyike ismétlődő, valamint a fejlődési és testreszabási lehetőségek kissé hiányosak. Mindemellett Kyoto városa, mint központi helyszín, nem mindig kínál változatos felfedeznivalót.
Az élményt az egyedi harcrendszer, a karizmatikus karakterek, a horror elemek gazdagsága és a monumentális boss-harcok emelik ki a mezőnyből. Érdekes kérdések merülnek fel: hogyan tudja a Capcom ennyire újszerűen újraértelmezni a szamuráj legendát? Miért döntöttek úgy, hogy a főhős arca Toshirō Mifune-t idézi? Vajon a repetitív részek mennyit vonnak le a játék élvezeti értékéből, vagy elég erősek-e az alapmechanikák ahhoz, hogy feledtessék a korlátokat?
