Egy 20 évvel ezelőtti animációs film kerül terítékre, amely a korai 2000-es évek tipikus receptjeit követi: közepesen ismert színészek, modern nyelvezet és poénok, állatfigurák eltúlzott emberi vonásokkal. A kritikus már az elején bevallja, hogy nem túlzottan lelkesedik ezért a műfajért, ráadásul szerinte a film még a többi hasonszőrű alkotáshoz képest is különösen sablonos hatást kelt.
A történet középpontjában egy medve és egy szarvas furcsa barátsága áll, amely kezdetben inkább kényszerből, mint szimpátiából indul. A karakterek útja során számos klisés, mégis időnként mókás helyzettel találkozik a közönség: egymás ugratása, komikus üldözések, valamint kínos vagy kissé kellemetlen animációk váltják egymást. Az állatok modern életstílust parodizáló viselkedése, popkulturális utalások és néhány abszurdabb geg is helyet kap – mindezek azonban végig érzékeltetik, mennyire kiszámítható és homogén a film szerkezete.
Felmerülnek olyan kérdések, mint hogy vajon mennyit lehet még kihozni egy ilyen bevált, de elhasznált sémából? Milyen mértékben számítanak az egyedi karakterek és a kifinomultabb humor az animációs filmek sikerében? A kritikus külön kiemeli, amikor a film néha váratlanul mégis fel tud mutatni pár emlékezetes pillanatot vagy kreatívabb ötletet, azonban ismételten visszatér a cím alapproblémájához: miért maradhatott ilyen népszerű és miért készülhettek folytatásai?
