Nürnberg neve mára összefonódott a történelem egyik legismertebb igazságszolgáltatási eseményével, a második világháború után megrendezett Nemzetközi Katonai Törvényszéki perekkel. Az alkotó személyes gondolataiból indul ki: a fogalom, hogy valakit ‘Nürnbergbe küldeni’, milyen reflexszerű igazságvágyat tükröz, és mennyire hiányos tudáson, történelmi leegyszerűsítésen alapszik. Felveti a kérdést: vajon megfeleltek-e ezek a perek az igazságszolgáltatás ideálképének?
A videó elmélyült elemzése során feltárul, hogy a nürnbergi perek mennyire összetettek, vitatottak voltak, és hogyan alakították ki a vád, a védelem és a független jogállamiság közötti finom egyensúlyt. Szó esik arról is, hogy a vádlottak—különösen Hermann Göring, Albert Speer és más vezető nácik—miként próbálták magukat tisztára mosni, illetve hogy a vádemelések milyen történelmi és jogi újdonságokat hoztak, például a „béke elleni bűntettek” vagy „emberiség elleni bűntettek” fogalmát.
Az eljárás során felmerül a kérdés, hogy mennyire voltak igazságosak a perek, vagy inkább csak a győztesek igazságát szimbolizálták egy leigázott országban. A német közvélemény változásai, a vádlottak viselkedése és a későbbi enyhítések, amelyekkel sok elítélt náci végül szabadlábra került, mind rámutatnak a történelem torzulásaira és a közös morális tanulságok nehézségeire. A történet kiterjed Eichmann izraeli pereire is, ahol felmerül az „engedelmesség” és a „banalitás” kérdése az emberiség elleni rémtettekben.
Végül a videó reflektál arra, hogy a valódi igazságosság vagy megbánás mennyire hiányzott a nürnbergi perekből, illetve mennyire lehet hatással a nemzetközi jog vagy a köztudat alakulására mindaz, ami akkor történt. Felteszi a kérdést: a megtorlás vagy a megelőzés lehet-e az emberi cselekvés célja, és mit tanulhatunk a múltból, amikor jelenkori igazságtalanságokra keresünk megoldást.
