Mára a Nokia nem a fogyasztói telefonpiac szereplője, hanem a globális hálózati infrastruktúra egyik legfontosabb szállítója. A világ távközlési hálózatait építő technológiák, szoftverek és szabadalmak révén a cég átalakította üzleti modelljét, amely alapvetően különbözik a régen ismert Nokia arculattól.
Története egészen 1865-ig nyúlik vissza, amikor még papírgyárként indult, majd csak később fordult a távközlés felé. A mobiltelefonok piacát évtizedeken át uralta, a márka szinte egybeforrt a mobilkészülékek korai fejlődésével. Világszintű terjeszkedésével különböző iparágakban (például gumi, kábel, elektronika) volt jelen, és hosszú időn keresztül Európa egyik legértékesebb vállalatává vált.
A mobiltelefonok gyors felemelkedése után azonban a piaci viszonyok alapvetően átalakultak az okostelefonok érkezésével. Az Apple iPhone és az Android platform megjelenése új korszakot jelentett, amely erős nyomást helyezett a cég menedzsmentjére. A menedzsment rétegek közötti kommunikációs problémák és az optimizmus végül hozzájárultak a hanyatláshoz.
2013-ban a Nokia eladta mobiltelefon üzletágát a Microsoftnak, azonban megmaradtak a jelentős értéket képviselő hálózati és szabadalmi eszközei. Újjáalakított hangsúlya révén a cég a távközlési infrastruktúrára összpontosítva teljesen új szerepet tölt be: a mobil- és optikai hálózatoktól a szellemi tulajdon hasznosításán át többféle üzleti lábon áll. Kérdés, hogy a jövőben mivel fogja formálni az összekapcsolt világot — különösen az AI-vezérelt, következő generációs hálózatok megjelenése közepette.
