Az építőipar világát általában férfi szakmaként tartják számon, de egyre több nő dönt úgy, hogy szakít a hagyományos nemi szerepekkel, és vállalja a kihívásokat ezekben a fizikai munkakörökben. A film betekintést nyújt azoknak a nőknek az életébe, akik Németországban dolgoznak kőművesként, ácssegédként, útépítőként vagy ácsépítőként.
Különböző szereplők őszintén beszélnek arról, milyen nehézségekkel szembesülnek, legyen szó a mindennapos szexizmusról, zaklatásról vagy arról az elvárásról, hogy nőként bizonyítaniuk kell a rátermettségüket egy férfiak uralta közegben. Megismerhetjük azt is, hogyan kezelik az előítéleteket, miként próbálnak helytállni, és mi motiválja őket a szakmán belül, még akkor is, amikor a környezetük gyakran elutasító vagy előítéletekkel teli.
Felszínre kerülnek azok a társadalmi és szociális tényezők, amelyek visszatartják a nőket ettől a pályától – például a családi hagyományok, a gyermekkori szocializáció, valamint a munkahelyi környezet nyers hangulata. Hangsúlyos kérdésként jelenik meg, hogy van-e helye a nőknek az építőiparban, hogyan lehetne javítani az esélyegyenlőséget, illetve a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése mennyire jelent további kihívást számukra.
A dokumentumfilm főszereplői saját példájukon keresztül mutatnak rá arra, hogy lehetséges kitörni a sztereotípiákból, még ha mindennapos küzdelmet is jelent a szakmában való érvényesülés. A hangsúly az egyéni stratégiákon, a női szolidaritáson és a példaképek jelentőségén van – mindezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben több nő is helyet találjon ezekben a szakmákban.
