Történelmileg az ADHD kutatása főként fiúkra összpontosított, emiatt sok lány és nő maradt aluldiagnosztizálva vagy teljesen figyelmen kívül hagyva. A dokumentumfilm rávilágít arra, hogy milyen különbségek mutatkoznak a tünetek megjelenésében nemek szerint, és hogy ez hogyan vezethet ahhoz, hogy sok nő csak felnőttként szembesül a zavarral.
Angelina Burger személyes történetével és tapasztalataival mutatja be, hogyan élte meg a késői diagnózist, és milyen társadalmi elvárások nehezítik meg a női ADHD felismerését. Az oktatási és családi életben elért sikerek gyakran elfedik a problémákat, így sokan nem értik, miért van szükségük segítségre.
A film fontos kérdéseket vet fel a női ADHD körüli sztereotípiákról, a megküzdési stratégiák jelentőségéről, illetve arról, hogy milyen mértékű a nemi elfogultság az egészségügyben. Felvetődik, hányan élhetnek még hasonló problémákkal anélkül, hogy tudnának róla.
