Az elmúlt időszakban egyre több Nintendo Switch 2 játék jelenik meg úgynevezett Game Key kártyaként, ami azt jelenti, hogy a bolti dobozban csak egy letöltőkódot találunk, és a teljes játék nincs fizikailag a kazettán. A videó elején a szerző személyes példákkal vezeti fel, milyen érzés egy igazán várt cím, például a Persona 3 Reload fizikai változatára számítani, majd csalódni, amikor kiderül, hogy az csak egy Game Key lesz.
Kritikusan vizsgálja, hogyan változott az ipar hozzáállása a fizikai kiadásokhoz: milyen arányban találkozhatunk valóban teljes, játszható játékkal a lemezen vagy kazettán, és mennyire gyakori, hogy a tartalmak csak online letöltés után elérhetők. Felmerül az a kérdés is, hogy a jövőben mennyire lesznek még játszhatók ezek a játékok, ha az online szolgáltatások megszűnnek.
Összehasonlítást végez, hogy mely kiadók és játékok járnak el példamutatóan — például a Rune Factory: Guardians of Iuma vagy néhány PlayStation 5 játék —, míg mások, mint a Square Enix bizonyos címei, csak Game Key-ként jelennek meg. A fizikai gyűjtők és játékrajongók szempontjából különösen aggályos ez a trend, hiszen így elvész a maradandó, teljes játékélmény.
A szerző rámutat a közösségi fellépés lehetőségére, és vizsgálja, miért fontos kiállni a fizikai kiadások mellett, valamint hogyan lehet hangot adni az elégedetlenségnek a nagy kiadók, például a Sega vagy a Capcom felé. Felveti azokat a kérdéseket, amelyek minden, a játékgyűjtésért rajongó számára aktuálisak: valóban érték marad-e egy dobozos játék, ha az csupán egy letölthető jogot tartalmaz?
