Az adás elején a műsorvezetők, Brad Ellis és Jean Park beszélgetnek a születésnapokról, az öregedésről és arról, hogyan változott a videojátékokhoz való viszonyuk az idő múlásával. Érdekes kérdéseket érintve megvitatják, hogy milyen emlékeket őriznek fiatalkoruk nagy bulijairól, illetve arról, hogyan alakul egy gamer napja, ahogy idősödik az ember.
Ezt követően a beszélgetés középpontjába kerül a Ninja Gaiden-sorozat, különösen a legújabb rész, a Ninja Gaiden Ragebound. Megvitatják, mennyire emlékeztet a Ragebound a klasszikus Ninja Gaiden és Castlevania játékokra; szó esik a történetmesélés módjáról, a gyors akciókról, a power-upokról és a klasszikus sidescroller mechanikákról. Elemzik az új játék által bevezetett újdonságokat, például a bizonyos ellenségek legyőzése után megszerezhető ‘hypercharge’ támadást, valamint a kihívást jelentő főellenfél-harcokat. Felmerül a kérdés is, mennyire töri meg vagy éppen újítja meg a megszokott játékélményt az új mechanika.
Részletezik, hogyan kapcsolódik a Ragebound a régi Ninja Gaiden-játékok történetéhez, és hogy az új rész inkább a NES-korszakhoz vagy a 3D-s modern változatokhoz áll közelebb. Felmerül az a kérdés, mennyire szükséges ismerni az előző játékokat az élvezethez, illetve hogyan használja fel a franchise ismert karaktereit.
Összevetik a Rageboundot a Shinobival és más klasszikusokkal, érintve a grafikai stílust, a játékmechanikai eltéréseket, és azt, hogy a műfajon belül milyen újdonságokat kínálnak ezek a mostani ninja-témájú játékok. Megvitatják a teljesítmény kérdését is, különösen a Ragebound Nintendo Switch-verziójának korlátozott, 30 FPS-es képfrissítési rátáját.
A hallgatói kérdések révén szóba kerül a Ninja Gaiden Master Collection, és megbeszélik, miben különböznek a trilógia egyes részei, hogyan jelent meg a véres, brutális akció a különböző korszakokban, és milyen érzés a mai napig újrajátszani ezeket a klasszikusokat.
Végül a podcastban kisebb kitérőt tesznek más témákra is: beszélnek aktuális indie játékokról, játékadaptációs lehetőségekről a filmeknél, valamint a nagy kiadók (jellemzően amerikai stúdiók) problémáiról, s ezekkel szemben a japán és európai játékgyártás viszonylagos stabilitásáról és bőségéről.
