A videó átfogó, elmélkedő utazást tesz a videójátékok és a digitális emlékezet metszetében, azt vizsgálva, hogyan őrzik meg és alakítják a történelmi pillanatokat és városokat a játékok világai.
Kiindulópontként a Parasite Eve 1998-as nyitójelenetének emlékezetes CGI-ábrázolása kerül előtérbe, amely a ’90-es évek technológiai korlátait és New York városának sajátos, fagyos hangulatát ragadja meg. A jelenet egy letűnt korszak technológiai és művészi összegzésévé válik: a nosztalgia és a történelmi emlékek összefonódnak a digitális látvánnyal.
A videó tovább fűzi ezt a gondolatot a Max Payne első részével, amely egy borongós, szinte víziószerű, noiros New Yorkot mutat be, különös tekintettel a város digitális ábrázolásának változására a 2001-es események tükrében. Rámutat, miként alakul át az emlékezet, amikor például eltűnnek a twin towers a játékból, és hogyan válik egy-egy városrész szinte színpadi kellékké a történetben.
Témaként felmerül továbbá a Ubisoft The Division című játékának realista, ám gyakran licencproblémák miatt furcsán torzított Manhattanje, valamint a digitális városképek hitelességének és korlátainak kérdése is.
A történetmesélés és a digitális emlékezet kapcsolata mellett a videó kitér arra is, miként hatnak az új generációs VR- vagy indie-játékok (például The Time Machine) a kollektív múlt feldolgozására, és milyen emlékezeti gesztusokat hordoz egy-egy ikonikus látkép megjelenítése vagy elhagyása a virtuális térben.
