Szászország tartományban 2024 nyarán több mint 49 000 bitcoin került lefoglalásra, és alig három hét alatt 2,6 milliárd euróért értékesítette a német állam. Az ilyen gyors és jelentős eladás indokai között szerepelt a kockázatos eszközök piaci volatilitása, valamint az, hogy ez a vagyon bűnözői hálózatoktól származott.
Azonban egy újabb, még nagyobb mennyiségű bitcoin kerülhet az állam kezébe egy büntetőügy nyomán, ahol akár 57 000 további érme átadásáért cserébe enyhébb büntetést ajánlhatnak a fő vádlottnak. Ez felveti a kérdést: miként kezeli és értékesíti a német állam a megszerzett kriptovagyont, és milyen ütemezéssel dobhatja piacra azt?
Eközben az átlagos megtakarítókat újabb kihívás elé állítja a kormány: a kriptoeszközök adóztatásának tervezett szigorítása. A híres 12 hónapos szabály, amely után adómentesen lehetett bitcoint eladni, hamarosan lejárhat, bár jogszabályi változás még nem történt. A kormány már el is költötte a remélt pluszbevételt anélkül, hogy az adótörvényt módosították volna.
Mindeközben 2024-től minden kriptovaluta-tőzsde – belföldi vagy külföldi – köteles a német adóhivatalnak jelenteni minden német ügyfél tranzakcióját és egyenlegét. Ez a jelentési kötelezettség az EU és az OECD előírásaira is épül, így mostantól a német állam teljes rálátást kap a lakosság kriptoügyleteire – akár életbe lép az új adószabály, akár nem.
Ugyanakkor a nagybankok és intézmények egyre inkább hivatalos, szabályozott kriptoszolgáltatásokat indítanak, míg a kisebb, független cégek és felhasználók szigorú ellenőrzés (és szinte kizáró szabályozás) alá kerülnek. Ez átrendezheti az erőviszonyokat a piacokon; ráadásul a jogbizonytalanság miatt sok német ügyfél az ország határain kívül keres alternatívákat. Számos pénzintézet és befektető más országokban szerez engedélyt, hogy aztán szabályozottan, de Németországba „visszaszolgáltathasson”.
Kérdés, hogy a német állam valóban az igazságosságot és adóegyenlőséget keresi-e, vagy a szabályozás végén a független kriptotőzsdék és átlagos megtakarítók helyett inkább a nagybankokhoz irányítja a piacot – miközben az egyéni szabadságjogok és a pénzügyi autonómia csorbulhatnak.
