Az M7 bemutatása során a készülék extrém formatervezését és egyedülálló tulajdonságait veszi górcső alá a szerző. Az első benyomások a készülék robusztusságáról, súlyáról és különc, kizárólag lila színéről szólnak, miközben szinte már-már abszurdnak nevezi a gigantikus házat és a szokatlan dizájnt. Felmerül a kérdés: kell-e, jó-e, ha egy hordozható erősítő ennyire feltűnő és sajátos?
Külön hangsúlyt kap a konstrukció, hiszen az M7-ben négy cserélhető cső (valamint opampok), valamint könnyen eltávolítható 18650-es akkumulátor található, ami az EU jövőbeli szabályozásaira is reflektál. A készülék funkcionalitása – Bluetooth, USB-C kapcsolódás, a vákuumcsövek külön ki- és bekapcsolási lehetősége – a hordozhatóság, az asztali és „bedfi” (ágy-mellett használt hifi) felhasználás témáját egyaránt előtérbe helyezi.
Felmerül a kérdés: vajon mennyiben számít egy audioeszköz hangja mellett a kényelem, az ergonómia vagy éppen a használat abszurditása? Vitatja, hogy szükség van-e ilyen méretre és súlyra, miközben összeveti a piacra kerülő alternatívákkal, valamint bemutatja, milyen kompromisszumokat hoz a furcsa felépítés. Emellett kitér az olyan aspektusokra, mint a csereakkumulátor-gondolat, a lehetséges EU-szabályok, illetve a bedfi-koncepció.
A készüléket jellemző „hangvarázslat” technikai részleteiről is szó esik: cserélhető opampok, különleges csövek, a hangzásbeállítás menü opciói, és a használat sajátosságai, például a gyorsan fogyó akkumulátor vagy a vezérlés furcsaságai. Az M7 minden excentrikusságával együtt izgalmas kérdéseket vet fel a manapság kapható hordozható audioeszközök kínálatában.
