Pauline Oliveros utolsó lélegzetének története – amely egy művészeti installáció révén körbejárja az emberi élet, az emlékezés és a jelenlét kérdéseit –, izgalmas kiindulópontként szolgál a fizika, a történelem és az irodalom közös témáihoz.
Charles Babbage álma az „atmoszférikus emlékezetről”, miszerint minden tett és szó örökre nyomot hagy a világban, összekapcsolja a matériát, az időt és az emberi felelősséget. Ez az elképzelés vet fel olyan dilemmákat, mint a szabad akarat, bűntudat, és a történelem könyörtelen ismétlései.
A gondolatmenet olyan műveken át ível, mint a DEVS és az Arrival (Érkezés), ahol a jövő és a múlt egyidejű érzékelése, determinizmus és a döntéseink jelentősége kerül előtérbe. Vajon tudomány vagy félelem vezet el minket ahhoz, hogy feladjuk a szabad akarat álmát?
Az 1000xResist című játék, a hongkongi tüntetések és az Occupant nevű idegenek emlékezete által újabb szempontból világítják meg az egyéni és kollektív emlékezés hatalmát és terhét. Mennyire lehet újat teremteni, ha mindent beárnyékol a múlt lenyomata?
A fizika dilemmái – a determinizmus, a véletlen, Heisenberg és Einstein vitái – végül oda vezetnek, hogy egy apró szigetről összegyűjtött lufikban is ott leljük önmagunkat és a (vélt vagy valós) folytonosságot.
