A Mortal Kombat visszatért a mozikba, ismét tradicionális karakterekkel és legendás ruhákkal. A film frissessége abban rejlik, hogy az eredeti Mortal Kombat mitológiára épít, miközben új szemszögből mutatja be a karaktereket. Karl Urban alakításában Johnny Cage egy öregedő akciósztárként debütál ebben a folytatásban, amely több szempontból is igyekszik javítani az előző filmen.
A rajongók által sokat hiányolt Mortal Kombat torna most végre valóban középpontba kerül, intenzív harcjelenetekkel és látványos speciális effektekkel. Érdekes, hogy a filmben a harcművészetet gyakorló színészek és a színészek fizikai felkészültsége között érezhető különbségek vannak. Ez azonban nem von le semmit az élményből, különösen, hogy a karakterek mozdulatai hűen tükrözik a videojáték eredetét.
Az alkotók a díszlet- és pályatervezéssel is igyekeztek a rajongók szívébe találni, számos jelenet mintha közvetlenül a klasszikus játékból kelt volna életre. Katana karakterének háttértörténete is jobban kiteljesedik, miközben testőre, Jade hűségén és motivációján is elgondolkodhat a néző.
Mellette érdekes kérdéseket vet fel Noob Saibot megjelenése, illetve az, hogy az új és régi karakterek hogyan illeszkednek ebbe a világba. A cselekmény időnként megtorpan, miközben a hősök kisebb kitérőt tesznek, látszólag a játékosok által jól ismert „szünet” gombra kattintva.
Érdekes, hogy a társadalmi dinamika – például Johnny Cage és Sonya kapcsolata – kevésbé kerül előtérbe, miközben a „fatality” jelenetek továbbra is a rajongók kedvére tesznek. Sokak szerint ez az a Mortal Kombat-film, amit már az első részben is szerettek volna látni. Vajon érdemes kihagyni a sorozat első filmjét? A nézőre bízzák a döntést, miközben a rendezői szemléletváltás is figyelemreméltó.
