Sokan úgy gondoljuk, hogy egész jól értjük házi macskáinkat, de a legújabb kutatások alapján ez nem is olyan egyértelmű. A legtöbben úgy hisszük, a cicák meow-ja egyszerűen az üdvözlés jele, azonban az állathangok mögött komplex kommunikációs szándék rejlik. A macskák valójában nem így beszélnek egymással, sőt, a felnőtt példányok egymás közt alig használják a megszokott „meow”-t – azt elsősorban csak embereknek fejlesztették ki, hogy szinte tökéletesen manipuláljanak minket.
Érdekes kísérletek igazolják, hogy a gazdik sokszor épp csak minimális mértékben értik saját macskájuk hangjelzéseit – egy ismeretlen macska meow-ját például szinte lehetetlen megfejteni. A cicák emellett meglepően intelligensek abban, mikor és hogyan alkalmazzák hangjaikat: például tudatosan változtatják a megszólítást attól függően, hogy férfi vagy nő az illető. Újabban elterjedtek a „fordító alkalmazások” is, de a szakértők erősen szkeptikusak ezek sikerességét illetően.
A dorombolás, amit mindenki a boldogság egyik legárulkodóbb jeleként értelmez, szintén többféle helyzetben jelenik meg – akár szorongás, fájdalom vagy stressz esetén is. Bizonyos dorombolások titokban panaszjelként is szolgálhatnak, amelyek frekvenciájukban nagyon hasonlítanak egy emberi csecsemő sírására, és így a gazdikat is hatásosabban befolyásolják. A testbeszéd, az illatok és az arckifejezések szintén alapvető szerepet játszanak a macskák kommunikációjában, ám mi emberek hajlamosak vagyunk csak egy-egy konkrét jelzést (pl. faroktartás) figyelni, ahelyett hogy az egész testet és viselkedési mintázatot együtt értelmeznénk.
Végül tévhiteket is boncolgat a videó a macskák állítólagos távolságtartásáról: kutatások szerint ugyanolyan mély kötődést alakítanak ki gazdáikkal, mint a kutyák vagy a kisgyermekek, és viselkedésük jelentősen tükrözi a körülöttük élők hangulatait is. A technológia és a tudomány fejlődésével most bontakozik ki előttünk, mennyire bonyolult és sokoldalú a macskák kommunikációja – és hogy valójában mennyi mindent értettünk eddig félre.
