Egy meglepően személyes és humoros felütéssel indul az áttekintés, ahol a szerző frissen borotvált arcán is elmélkedik, mielőtt rátér a Minions and Monsters című filmre.
A film kapcsán először a korábbi Minionokhoz és Gru-filmekhez való viszonyát vázolja fel, kiemelve, hogy a franchise-jal szembeni közönségfáradtságot is érzi magán.
Különösen érdekes aspektus, hogy a film a hollywoodi aranykor időszakát eleveníti fel, és számos klasszikus filmes poént, illetve utalást csempész bele úgy, hogy azok akár a gyerekek számára is szórakoztatóak lehetnek. Különböző korszakokból megidézett filmsztárok (pl. Charlie Chaplin, Harold Lloyd, Buster Keaton) jelennek meg rövid cameók formájában.
A cselekmény fókuszában három, eredetileg új minion karakter áll, akik közül egyikük filmrendezői ambíciókat dédelget, miközben a többi klasszikus minion-jeggyel rendelkezik. Például egyikük siket és jelnyelvet használ, ami visszatérő humorforrás.
Központi gondolatként jelenik meg a filmipar és a merchandising önreflexív paródiája, különös tekintettel a minionok „meghódítására” és ikonikus sztárstátuszára. A film kis nézőknek játékosan, nagyobbaknak szatirikusan mutatja be, hogyan lesz egy mellékkarakterből önálló márka.
Egyes fordulatok bizarrak, akár váratlanul eredeti szálakkal is gazdagítják a sztorit – például egy sci-fi paródia robot-karakter vagy egy „Cthulhu baba” megjelenése, amelyek a megszokott minion-abszurditást tágítják.
Habár a mozgalmasság és a gyerekes humor helyenként fárasztóvá tud válni, a kritikus szerint a film időről időre visszatér a sztorihoz és némi szívhez is, illetve játékos módon reflektál a némafilmek és a hangosfilmek korszakváltására is.
A Minions and Monsters tehát egyszerre idézi fel a hollywoodi múltat és parodizálja a jelenlegi franchise-őrületet. Kérdéseket vet fel arról, hogy mennyire képes megújulni ez a sorozat, vagy hogy mennyire tudják a minionok új, akár szokatlan filmes motívumok vagy témák bevonásával fenntartani a közönség figyelmét.
