Dan Merl saját élményein keresztül mesél az új Resident Evil filmről, amelyet Zack Kregger rendezett. A franchise múltját és kihívásait is szóba hozza, különösen azt, hogy mennyire nehéz a videojátékélményt hitelesen adaptálni a mozivászonra.
Külön figyelmet kap, hogy a film nem elsősorban a klasszikus Resident Evil-mitológiát, hanem egy új karakter, Brian személyes történetét állítja középpontba. Az átélhető horroron túl a néző megtapasztalhatja, hogyan képes egy film visszaadni a túlélő horror hangulatát, miközben a játékok vizuális és narratív elemeit is felhasználja.
A kamerakezelés és operatőri munka újszerű stílust ad a filmnek: gyakran a főszereplő vállánál követjük az eseményeket, ezzel olyan hatást keltve, mintha egy játék harmadik személyű nézetéből néznénk mindent. Ezek a megoldások tudatosan építenek a játékélményre, és a rajongók számára ismerős utalásokat rejtenek el.
Az alkotók szándékosan kerülték a legtöbb ismert videojáték-adaptáció hibáit, mert nem csupán rajongóknak szóló kikacsintásokkal, hanem valódi atmoszférával tisztelegnek az eredeti játékok előtt. Azért is érdekes a film, mert önálló történetként is működik, függetlenül attól, hogy a néző mennyire ismeri a játékokat.
A filmes technikák mellett a karakterek ábrázolására is nagy hangsúlyt fektetnek; Brian valódi hétköznapi emberként viselkedik, akinek hibái és félelmei emberközelivé teszik az eseményeket. Az alkotásban helyet kap humor, praktikus effektmunka és stilizált sötét képi világ is, felvetve azt a kérdést: vajon a videojáték-adaptációk új korszakát nyitja-e meg ez a megközelítés?
