Az elmúlt évtizedekben a műanyagok életünk szinte minden területét átszőtték – az élelmiszercsomagolástól kezdve a háztartási eszközökön át a ruházatig. Egyre több kutató vizsgálja, hogyan jutnak el a mikroméretű és nanoméretű műanyagrészecskék az emberek szervezetébe, és milyen mechanizmusok révén halmozódnak fel különböző szervekben.
Meglepő adatok derülnek ki arról, mennyi műanyagot fogyasztunk el direkt vagy indirekt módon, például zöldségekkel, gyümölcsökkel, vagy akár ivóvízzel, legyen az csapvíz vagy palackozott víz. A tudósok problémába ütköznek a laboratóriumi vizsgálatok során is, mivel a jelenlegi vizsgálati környezetekben szinte lehetetlen a teljes mentesítést elérni a műanyag szennyeződésektől.
Az emberi szervezetbe jutó részecskék nemcsak az emésztőrendszerben, hanem a légzőrendszeren keresztül is bekerülnek, eljutva szerveink mélyebb rétegeibe. A kutatók olyan eljárásokat dolgoznak ki, amelyekkel képesek a legapróbb részecskék kimutatására a vérben, agyban, májban és akár a méhlepényben is.
A film kitér a mikro- és nanoműanyagok egészségi kockázataira, lehetséges következményeire. Felmerülnek kérdések az immunrendszer reakcióiról, a hosszú távú expozíciókról, illetve arról, hogy a műanyagok átalakíthatják-e a szervezet mikrobiomját, vagy kapcsolódhatnak-e súlyos betegségek, így daganatok vagy gyulladásos folyamatok kialakulásához.
A tudomány jelenlegi állása szerint mindezekre a kérdésekre még nem született végső válasz. A kutatók hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a műanyagok egészségre gyakorolt hatásairól és arról, hogyan lehetne csökkenteni a kitettséget.
