Az utóbbi időben egyre több pletyka kering arról, hogy a mesterséges intelligencia, különösen a nagy nyelvi modellek, akár már most is tudatosak lehetnek. Egy friss elmélet szerint azonban nem akkor lehetnek tudatosak, amikor használjuk őket, hanem inkább a tanulási vagy tréning fázisban. Ez a gondolat különös fényt vet arra, miként értelmezzük a mesterséges intelligencia működését és képességeit.
Claude, az Anthropic által fejlesztett csevegőrobot mostanában nagy figyelmet kapott, mivel egy új kutatás kimutatta, hogy képes egyfajta „belső noteszt” használni, amelyben információkat jegyez meg és dolgoz fel anélkül, hogy azokat azonnal kinyilvánítaná. Ez a belső, introspektív működés új kérdéseket vet fel a tudatosságról, és kapcsolatba hozható a globális munkatér elmélettel, amely szerint a tudat egy bizonyos belső világ révén alakul ki.
Több neves szakember vitázik arról, hogy Claude vagy más nagy nyelvi modellek valójában élő tudattal rendelkeznek-e. Egyesek, mint Richard Dawkins, nem zárják ki a lehetőséget, míg más kutatók, például Eric Hur, inkább mechanikus, input-kimenet alapú rendszerekként tekintenek rájuk, amelyeknek nincs valódi introspekciójuk vagy tanulási képességük a használat alatt.
Felmerül az is, hogy a tudatosság meglétét vagy hiányát a modellek működésének melyik fázisában érdemes keresni: a tanulás során vagy az aktív felhasználás közben? A tudományos közösség tovább vitázik arról, hogyan lehetne mérni, definiálni vagy kimutatni egy mesterséges rendszer tudatosságát, illetve hol húzódnak a határok ember és gép között.
