Franciaországban és tengerentúli területein az utóbbi hónapokban példátlan tüntetéshullám söpört végig, amelynek kiváltó oka az iskolai feltételek romlása, a tanárhiány, az épületek elhanyagoltsága, valamint a diákokat érő mindennapi veszélyek voltak. Mayotte és Francia Guyana szigetein kezdődtek a sztrájkok, ahol az iskolák túlzsúfoltak, sokszor veszélyesek, és a tanárok javarésze ideiglenesen dolgozik.
Az elégedetlenség hamar átterjedt Franciaország szárazföldi területeire is, ahol több százezer diák vonult utcára, hogy tiltakozzon az oktatási rendszer állapota és a kilátástalanság ellen. A tanulmányaikat végző diákok további kihívásokkal néznek szembe, mint például a Parcoursup platform, amelynek kiszámíthatatlansága tovább növeli a feszültséget.
A békés tüntetésekre a rendőri erőszak volt a válasz, különösen sokkoló esetekkel, amelyek során gyerekek is megsérültek. Emberi jogi szervezetek és az ENSZ is elítélték a francia rendőrség fellépését, de mindez nem kapott kellő figyelmet a nemzetközi médiában, amely inkább az erőszakos események képi ábrázolására koncentrált, mintsem a diákok követeléseinek mélyebb bemutatására.
A diáktüntetésekhez hamarosan más társadalmi csoportok, szakszervezetek és munkások is csatlakoztak, országos méretűvé emelve a tiltakozást. A kormány, az elnök és a politikai vezetés viszont továbbra is tehetetlennek mutatkozott a válság kezelésében, miközben a társadalom polarizálódott, a szélsőjobb és a baloldali mozgalmak hatása egyre erősebbé vált. Felmerül a kérdés: vajon a jelenlegi rendszer képes lesz-e valódi változásokat eszközölni, vagy a társadalmi szakadék csak tovább mélyül?
