A fukusimai Daiichi atomerőmű pincéiben találhatók a világ egyik legveszélyesebb tárgyai: a sugárzás olyan erős, hogy emberek és még robotok sem bírják sokáig a közelükben. Mérnökök és munkások ezrei dolgoznak nap mint nap a világ talán legbonyolultabb bontási projektjén, amelynek célja visszaadni ezt a sérült területet a természetnek.
Természeti és mérnöki akadályok egész sorával kell megküzdeniük – a helyszínt sújtó földrengés és cunami után az erőmű szerkezete megrongálódott, radioaktív szennyezés történt, miközben a felszín alatti vizek mozgása különösen nehézzé teszi a helyzet stabilizálását. A megszokott megoldások, mint például Csernobilban, itt nem alkalmazhatók.
A bontás egyik legnagyobb kihívása a leolvadt üzemanyag eltávolítása, amely az extrém sugárzás miatt rendkívüli óvatosságot követel. Míg víz alatt ezek az anyagok némileg biztonságosabbak, a hozzáférés még így is komoly innovációt igényel. Egyedi mérnöki megoldások, például egy hatalmas fagyott földfal, illetve távoli vezérlésű robotkarok bevetése is szükségessé vált.
A projekt időzítése és hosszú távú kockázatai ugyancsak kérdéseket vetnek fel: a hivatalos ütemterv optimista, de szakértők szerint a teljes eltakarítás akár egy-két évszázadot is igénybe vehet. Vajon sikerülhet-e az emberi leleményességre támaszkodva véglegesen ártalmatlanítani ezt a radioaktív örökséget?
