A Mario Galaxy film feldolgozását egy szarkasztikus, kritikus hangvételű beszélgetés során tárgyalják a szereplők, miközben kiemelik, mennyire összevisszának és érthetetlennek érzik a történetet. Felmerül, hogy a cselekmény inkább más Mario-játékokból merít, semmint a Mario Galaxy világát adná vissza. Vizsgálják, hogyan jelennek meg a karakterek, miközben kifigurázzák a szinkronszínészek (például Brie Larson, mint Roselina) választását, és szóba kerül a karakterek motivációinak hitelessége is.
Sok szó esik a nosztalgiafaktor túlzásairól, valamint arról, hogy mennyire erőltetettnek tűnik a sok videojátékos utalás – mintha a film csak termékek és franchise-ok reklámja lenne. Kitérnek rá, hogy például Mario szinte háttérszereplőként van jelen a saját nevével fémjelzett filmben, míg más mellékszereplők túl sok figyelmet kapnak.
A szereplők elemzik a vizuális elemeket, a történetvezetés logikátlanságát, és szóba kerül, hogy bizonyos jelenetek (például Yoshi és Bowser szereplése) mennyire kilógnak a sorból, vagy milyen új irányokat vetnek fel. Megvitatják, hogy mennyire eltérnek a szereplők a videojátékos eredetiktől, illetve melyek azok a jellegzetességek, amelyeket nehezen fogadnak el az adaptációban.
Érdekes témaként jelenik meg a Mario-univerzum feldolgozásának nehézsége, a nosztalgia kihasználása, a rajongók elvárásai és az újítás szükségessége. Felvetik azt is, mennyire céltalan vagy követhetetlen a történet, és milyen kihívást jelenthet a klasszikus videojátékos hangulat visszaadása film formátumban.
