A retro videojátékok gyűjtése sokak számára különleges jelentőséggel bír. Egyesek a nosztalgia miatt keresik ismét gyermekkori kedvenceiket, másokat az élmény, a ritka leletek megtalálásának izgalma motiválja. Felmerül a kérdés is, vajon mit jelent birtokolni egy darabot a játéktörténelemből, legyen szó akár 8-bites konzolokról, akár a modern platformok legújabb darabjairól.
Felmerül az is: meddig érdemes gyűjteni, mikor mondhatjuk, hogy már elég? A gyűjtők között is sokféle motiváció létezik — valaki mindent, valaki csak a legizgalmasabb példányokat, „nagyágyúkat” keresi, míg mások számára maga a keresés, a vadászat a lényeges élmény. Az eladóként való jelenlét egyre több gyűjtő számára nyit új perspektívát, miközben a piacok, rendezvények és boltok közösségi élménye tovább erősíti a hobbi társas oldalát.
Különösen aktuálissá válik az a téma, hogy a közeljövőben a fizikai játékkiadások megszűnése miatt, például a PlayStation vonalon, teljesen átalakulhat, mit jelent gyűjtőnek lenni. Ez kérdéseket vet fel a jövőbeli generációk számára: vajon mennyit veszítünk a tárgyi emlékek eltűnésével, és hogyan változik a kapcsolatunk a videojátékokkal?
