Az emberiség hosszú időn keresztül egészen másként képzelte el az űrt, mint ahogy ma ismerjük. Az ókori és középkori gondolkodásban a világűrt egyfajta örökös világosság, fényesség és az úgynevezett „azúr mennybolt” jellemezte, melyben a kék ég csak egy vékony határvonalnak számított bolygónk és a kozmosz között.
A populáris kultúra, például rajzfilmek és filmek, egészen a 20. század közepéig gyakran kékkel vagy világos árnyalatokkal ábrázolta az űrt. A tudományos szemlélet is lassan változott: még Einstein és Hubble idejében is gyakran úgy tartották, hogy az univerzum fényben fürdik. Ezzel szemben már az arab tudósok a 9. században felismerték, hogy az ég kék színe csak légköri jelenség, de tudásuk évszázadokra elveszett a világtörténelem viharai miatt.
A paradigmaváltás kulcsmomentuma a sztratoszférába feljutó ballonok, a rakétarepülések és legfőképpen az első űrhajósok tapasztalataihoz köthető. Az 1960-as években, Gagarin repülésével és az Apollo-küldetések elképesztő képeivel véglegessé vált a kép: az űr valóban sötét, és a Föld csak egy kék gömb a sötétség közepén. Az emberek világról alkotott képe alapjaiban változott meg ezáltal.
Ez a videó számos érdekes kérdést vet fel: Hogyan alakult ki a világegyetem színével kapcsolatos tévképzet? Mennyire határozza meg a tudományos felismerésekhez való viszonyunkat a kultúra, a művészet és a hétköznapi gondolkodás? Milyen hatása volt a fekete űr felismerésének az emberiség önképére és kozmikus jelentőségére?
