Az anyag egy olyan korszakot vizsgál a Resident Evil történetében, amelyet a Capcom látszólag szeretne elfelejteni – legalábbis a kiadó vezetőinek hozzáállása erre utal, amikor nehezen engedélyezték a Good Old Games számára az eredeti PC-s részek újbóli kiadását.
Felmerül a kérdés: miért gondolják egyes cégek, hogy a régi játékverziók érdektelenné váltak, amikor a remake-ek már elérhetők? A szerző erre a problémára reflektál, és arra vállalkozik, hogy visszatekintést adjon a klasszikus Resident Evil trilógiára, különös tekintettel az első három rész eredeti változatára.
Az értekezés során részletesen elemzi, mitől emlékezetesek ezek a játékok: a tipikus túlélő horror játékmenettől a jellegzetes, bár mára már kissé megmosolyogtató hangulatig és színészi játékig, a pályatervezésen át a nyomasztó atmoszféráig. Kiemeli a főbb karaktereket, ikonikus fordulatokat és játékelemeket, valamint azokat a mechanikákat, amelyek a régi epizódokat különlegessé tették.
A narrátor megvizsgálja azt a hozzáállást is, ahogyan a cég és a közönség viszonyul a játékok örökségéhez, és az eredeti játékverziók archiválásának, megőrzésének és újrajátszhatóságának szükségességével foglalkozik. Emellett megjelennek a modern játékokkal és remake-ekkel kapcsolatos viták is, azaz mennyire helyettesíthet, vagy épp nem helyettesíthet egy újrafeldolgozás egy eredetit.
Végezetül a szerző nosztalgiával és kritikával kevert hangnemben elemzi a videojáték-történelem eme korszakát, felvetve azt a kérdést: csak technológia-e a videojáték, vagy kőbe vésett része a popkultúrának, amelyet érdemes megőrizni a jövő generációi számára?
