Az alkotó azt a különleges élményt vizsgálja, amelyet a Dark Souls hatása jelent a videojáték-iparra és a játékosokra. Kitér arra, miként tette a játék a kihívást, a sötét hangulatot és az ismeretlenséget vonzóvá, illetve hogyan változtatta meg, hogy mit keresünk a játékokban.
Felmerül a kérdés: milyen más címek tudják visszaadni azt az érzést, amelyet először csak a Dark Souls volt képes kiváltani? A szerző szerint nem feltétlenül azok a legjobb példák, amelyek külsőségekben hasonlítanak, hanem azok, amelyek hasonlóan bíznak a játékosra, hogy magától találjon rá a megoldásra, és amelyek élménnyé teszik az eltévedést vagy a kudarcot.
A videó több példát is kiemel, mint a Rain World, a Getting Over It, a LISA: The Painful, az Outer Wilds, a The Legend of Zelda: Breath of the Wild, Tunic, Disco Elysium, Minecraft és a Shadow of the Colossus. Mindegyik játékban közös, hogy valamilyen módon a játékos önállóságát, tűrőképességét és felfedezőkedvét teszik próbára, miközben világuk egyedi, gyakran lepusztult vagy múltjába burkolózó díszletbe helyezi a kihívásokat.
Az elbeszélés közben felmerül, vajon tényleg ezek a játékok hasonlítanak egymásra érzésükben, vagy csak a játékos vetíti rájuk ezt a kapcsolatot saját élményei miatt. A hangsúly a tanulás, a felfedezés, a türelem és az önmagunk leküzdése által nyert „valódi” sikerélményen van, amely sokszor nem csak a harcban, hanem a világ komplexitásában, titkaiban és a történetmesélésben jelenik meg.
