Játékokban gyakran találkozunk azzal az elképzeléssel, hogy az emberek nem mások, mint húsdarabok, csupán testi jelenlétük miatt fontosak. Ezt a videó részletesen körüljárja, elindulva a 90-es évek klasszikus first-person shootereitől (mint például a DOOM és a Quake), ahol a karakterek „gibbed” animációi a testek darabokra robbanását jelentették, és elemzi ennek szóhasználati és vizuális eredetét is.
A narratíva tovább vizsgálja, hogyan változott az emberek ábrázolása a játékokban: a Mortal Kombat széria ikonikus, abszurd módon eltúlzott erőszakáig, ahol a testek belső részei szinte művészi eszközzé váltak, vagy olyan címekig, mint a Prototype, ahol a főhős mindenkit fogyasztható egészségforrásnak tekint – mindezt a történet céljai érdekében.
Felmerülnek éles társadalmi és morális kérdések is, például hogy mennyire közömbös játékmechanikailag az NPC-k halála, illetve hogy a lakosok mennyire válnak puszta eszközzé a játékos számára, miközben egy-egy város tömegjeleneteiben „fogyóeszközként” vannak jelen. Az olyan újszerű játékok, mint a Slitterhead vagy a Humanity, újfajta nézőpontból közelítik meg az emberi létezés értékét és jelentését, akár a teljes elidegenedés, akár a szépség keresztül.
Érdekfeszítő kérdésként veti fel a videó: vajon a videojátékbeli karakterek tényleg csupán húsdarabok-e, és ez a mechanikai megközelítés mennyire torzítja az emberi egyediség és érték felfogását? A néző elgondolkodhat, hogyan alakult át a test, a hús, a belső szervek szerepe a videojátékos kultúrában, és mit mond ez rólunk, akik mindezt megalkottuk és élvezzük.
