Az idei nyarat rendkívüli hőség jellemezheti, legalábbis ezt jósolják a hosszú távú időjárás-előrejelzések, amelyek egy úgynevezett „szuper El Niño” év beköszöntét vetítik előre. Az esemény várhatóan komoly hatással lesz az időjárási viszonyokra világszinten: nemcsak a melegrekordokat, hanem az aszályok és erdőtüzek kockázatát is növelheti, különösen Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában. Merre tart pontosan a bolygó klímája?
Az éghajlati ingadozások mögött összetett tényezők állnak: többek között a légkör szén-dioxid szintjének emelkedése, vulkánkitörések, földhasználat-változások és a napsugárzás változásai. Mindezek mellett azonban az ENSO (El Niño Southern Oscillation) jelentős befolyással van az éves hőmérsékleti fluktuációkra. Az óceánok és a légkör közötti hőcsere határozza meg, milyen kiugróan meleg vagy épp hűvösebb lesz egy adott év.
Nagyszabású meteorológiai szervezetek – például a NOAA, az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ (ECMWF) vagy az Ausztrál Meteorológiai Hivatal – folyamatosan monitorozzák az ENSO-mintázatokat és elemzik a Csendes-óceán felszíni hőmérsékletét. Az előrejelzések legújabb hulláma alapján 2026–27-ben nagyon magas az esélye egy kifejezetten erős El Niñónak, ám a modellek között akadnak eltérések a várható intenzitást illetően.
A történelmi példák is mutatják: a rendkívül erős El Niño-időszakok több alkalommal is globális éhínséget és szárazságot váltottak ki, mint például az 1876–78 közötti szuper El Niño idején. Ugyanakkor nemcsak a klíma, hanem társadalmi tényezők – például termelékenység, ellátási láncok vagy háborúk – is befolyásolják a humanitárius következményeket. Érdekes kérdés, hogy a mai globális társadalom mennyire tud ellenállni egy újabb extrém éghajlati kihívásnak.
Miközben Európát kevésbé érinti közvetlenül az El Niño, az Egyesült Államok nyugati partvidékén annál nagyobb hatású lehet. Vajon felkészültek vagyunk-e az időjárási szélsőségek és a globális változások kezelésére?
